Túlzás lenne azt állítani, hogy BB Évi mintaanya.

A kis János Noelt a hatóságok már el is vették tőle, és a nagynénjénél helyezték el, de hiába volt a sok fogadkozás, hogy majd bebizonyítja, igenis méltó az anyaszerepre, sokat nem törődik kisfiával. Legutóbb épp egy hónapja látta, ám az ajándékba vitt sapka méretét nem igazán sikerült eltalálnia: néhány év kell még, mire belenő a kicsi.

Pedig János Noel nagyon szereti az édesanyját, örül minden találkozásnak, ám az ilyen pillanatok egyre ritkábbak. Hosszú hetek telnek el, mire anyukája a karjába veszi őt, s akkor sem tartanak sokáig a felhőtlen percek. A gyors távozás után nem marad más a kis János Noelnek, mint édesanyja bekeretezett fényképét nézegetni, és várni a következő találkozóra.

- Nagyon készülünk már a karácsonyra, János is érzi, hogy van valami a levegőben, de csak az ajándékok kibontásakor lesz felhőtlen a boldogsága. Persze a legnagyobb ajándék az lenne neki, ha az édesanyja is vele ünnepelne, de erre nincs sok esély - kesergett BB Évi édesanyja, Terike. - Meghívtuk a lányomat, hogy töltse velünk a karácsonyt, de csakis akkor jöhet, ha egyedül lesz, és nem hozza magával azt az úgynevezett barátját.

Tény és való, amióta felbukkant az új udvarló a kaposvári lány mellett, talán még rosszabbra fordult az élete. Egy hét alatt például háromszor vitték be a pszichiátriára: Nagykanizsán egy igazoltatáskor nem reagált a rendőrök érdeklődésére, először ott szállították be, majd a múlt héten kétszer is Kaposváron vitték be a rácsos ablakokkal teli házba, de mind a kétszer ki is engedték.

- Valószínűleg nem tudta feldolgozni a vele történt változásokat, s úgy érezte, el kell menekülnie - mondta Évi édesanyja. - Az orvosok és a véleményem szerint is sürgős segítségre lenne szüksége a lányomnak, de nem tudom, kihez fordulhatnék, hogy tanácsot kapjak, mit tehetnék Éviért.