Miért fáj a magány, ha egyedül maradsz,
Miért sírsz néha, ha megbántanak .
Visszaemlékszel egy gyönyörű nyárra,
amikor még ő volt az életed álma.
Szemedben könnyceppek ragyognak,
szívedben emlékek ezrei lakoznak.
Rágondolsz és szíved hevesen ver,
Más ember voltál, ezzel a szerelemmel.
Elmúlt a nyár megmaradt egy emlék,
te arra gondolsz, de más ember lennék,
ha visszajönne hozzám az a boldog nyár,
amikor a forró vágy ,édes csókja várt.
Már régi az emlék , rég elmúlt a nyár,
de szívedben az érzés, mégis vissza jár.
Úgy érzed nincs tovább nem leszel boldog,
Neked már szomorú, fájó lesz sorsod...
Egyedül vagy és nem vársz a holnapra,
Nem hiszel többé az igazi álmokba.
A magány a barátod, nem akarsz élni ,
A nyarat szeretnéd újra felidézni.

Van aki eléri azt, akit szeret,
Van aki szenved míg övé nem lehet.
Van aki könnyes szemmel könnyen tud feledni,
Van aki meghal,mert nagyon tud szeretni!

Ne haragudj rám, ha titokban
imádlak, elsuttogom neved
hervadó virágnak. Nyári estén
a csillagok csak Rólad mesélnek,
ne haragudj rám, ha fáj a szívem
Érted!

Elvitted tőlem a napot, a holdat & minden
csillagot. Többet Szivárványtsem láthatok,
nem mámorítanak illatok. Nélkülük még
elvagyok, de én nélküled meghalok!

Szerelemre vágyom, ma is az az álmom,
hogy őrülten szeressek és szeressenek.
Fogynak a percek, múlnak az órák, de várom
a szerelmet, talán veled, lehet egy szenvedélyes
kapcsolat,vagy a képzelet játszik talán,
de keresem a szereteted.

Nem érhetek hozzád,
Nem fekhetek melléd,
Nem súghatom oda:csókolj,mert kell még!
Te lettél volna a legszebb örömöm,
S ha veled álmodom azt is köszönöm!

Többet ér egy pillantás ezer hazug szónál,
Egyetlen egy érintés ezer hamis csóknál!
S ha édes ajkadról már csak bántást kapok,
Te nemlátod,de belül meghalok!

Hogy mi történt
És mit tettem
Nem felejtem
Sajnálom de így alakult
Most mégis azt mondom megérte
Bár lehetett volna kicsit jobb vége
Szeretlek is meg nem is
Így Boldog is vagyok meg nem is
Keserű emlékek képe bennem él
Ha rá gondolok,megborzongat akár a szél
Már tudom nincs visszaút
De talán nem is baj,hogy így alakult
Most visszatért egy érzés
Most gondtalan és Boldog vagyok
Sok új szépet és jót kapok
De Furcsa szokatlan kép
Más karjában meghalni kész
A karok megfognak,átölelnek
Megcsókolnak és szeretnek.

Láttál-e már virágot,
mely proból lett álom,
mondták-e már szemedbe,
"Te vagy a világom.."??
Szerettél-e önzetlenül,
igazán egy embert,
kiről őszintén kimondtad,
"köszönöm más nem kell"

Remélem egyszer,
én is megtalálom,
s valóraválik minden,
miről azt hittem,csak álom..

Remeg a szívem, de elengedlek
Sóvár fellegen szállnak az emlékek
S a fagyott tó tükrénél elmerengek...

Nézz vissza a távolból, ha égi könnyek záporánál
Múltunkra emlékezel,
Ha szíved még visszahúz, s követnél,
De nyomom már nem leled.

Égi tündérek a tó tükrén remegnek
S csak szállnak, szállnak az emlékek.
Még mindenben Téged látlak...

Ismerős tájon homályos örvény dob le,
S megfagy a lelkem, mert hiányod tudatára ébredek

Minden reggel...elhullt rózsaszirmok tengerén
Sóvár tajtékkal versenyt fut a szél...
Az ég még tükrözi nekem szemeid fényét.

Nézz vissza a távolból...csak még egyszer!
Bár nem mehetek Veled,
Emléked a legvadabb szélvihar sem söpri el.

,,Százezer csillag boldogan ragyog ,
nélküled a szívem a fájdalomtól sajog.
Most kést veszek kezembe,
mely szívembe vájva,
elrepít egy boldogabb,
százszor szebb világba."